Ez egy hosszú (és - teszem hozzá - kifejezetten termékeny) hét volt. Igaz, hogy egyetlen sorral sem jutottam tovább a tér megszállásáról szóló cikkben, de legalább folyamatosan úgy éreztem, hogy épülök és szépülök todományosan. Múlt szombattal kezdődött, amikor este először jött egy infó, hogy lehet menni szaunázni (a szauna - sajnos - nem a mi épületünkben van, és csak olyankor fűtik fel, ha extra vendégek is vannak a bázison), aztán mégsem lehetett, mert jött egy újabb infó, hogy meeting a szemináriumi helyiségben, szauna majd utána (jó, mondjuk, nekem elfelejtettek szólni, meg a szomszédomnak is, így aztán ő elhúzott valahova, nekem meg telefonáltak az emeletről, hogy mi lesz már...). Szóval meeting, szombat este 8-kor... mikor máskor, ha R. éppen akkor jön ki Moszkvából a barátaival, és mi egyébként sem szanatóriumban vagyunk itt, hanem dolgozni (ez így, szó szerint elhangzott, mikor valaki nehezményezte, hogy azért mégismár, no...). Kiderült, hogy valami rendeletmódosítás miatt az eddigi szerződéseink nem jók, tehát sürgősen újakat kell aláírni, nekem meg még ráadásul azonnal kell egy munkatervet csinálnom a múltkori 3 hónapos helyett 5 hónapra. A feltételek nem módosultak, én meg izzadhattam, hogy mit ötöljek ki. Hiába adtunk le ugyanis egy projektet a pályázatban, az senkit nem érdekel, csak az, hogy egy-egy 3 hónapos ciklusban minimum 2, a scopusban megjelenő cikket prezentálj. A hétvége nekem tehát erről szólt (meg Abramcevóról), míg a többiek hihetetlen lelkesedéssel írták az orosz tudományos alaphoz a pályázataikat, pont olyan volt a hangulat, mint otthon, mikor mindenki otkázott. Ill. egy kicsit még bonyolultabb, mert mindenki igyekezett a saját intézményi körével pályázni, a komisszár meg ragaszkodott volna hozzá, hogy kapcsolódjanak be a népek a Solohov projektjeibe. Na, ez engem - gondoltam én - abszolúte nem érint, így a munkatervvel szórakoztam, és (többek között) kigondoltam egy témát: politikusok a fácsén, a kultuszépítés új eszköztára. Igenám, de itt nem lehet írni az ő főnökükről, otthon a miénkről, ezért aztán elhatároztam, hogy hú de nagyon aktuális leszek, az ukránokról fogok, elsősorban a magyar oldalakon megjelenő anyagok alapján.
Hétfőn Moszkva, pályázati tájékoztató (naná, hogy nekem is ott kell lennem!), és jön az egyetem szociológusa, hogy nekik van egy zseniális számítógépes projektjük, azt vizsgálják, hogy a közösségi oldalak hogyan alakítják a politikai eseményeket - momentán éppen Ukrajnában, és hogyan jelennek meg a közszereplők a fácsén. Hoppá-hoppá! Gondoltam remek, nem nekem kell az aprómunkát kézzel végeznem, hanem majd jól megkapom tőlük a táblákat, nekem meg nem lesz más dolgom, mint megteoretizálni (ez jó szó, használni fogom!). Össze is haverkodtunk a nővel, ő még nálam is lelkesebb lett, mert eddig angol, orosz és ukrán nyelvű anyagon dolgoztak, és ki akarják próbálni, hogy meg lehet-e "tanítani" más nyelvekre is a programot (nemcsak kvantitatív hanem kvalitatív elemzésekre is képes, állítólag, szóval, a tartalomelemzés is szerepel a menüben), egy szó mint száz, abban maradtunk, hogy beszállok a projektbe. Apró szépséghiba, hogy azóta, bár nem ebben egyeztünk meg, csend van, de majd jól ráírok, hogy mi lesz már. (A tegnapi konferencián volt egy előadás erről a projektről, itten vannak a képek:)
Kedden pedig itt, Zavetyben a rendes interdiszciplináris szeminárium. Mindenkinek fel kell lépnie egy prezentációval a kutatási témájából, kedden éppen Bulgakov Moszkva-térképeiről és az orosz identitás kutatásáról hallottunk előadásokat, előbbit a magyar, utóbbit az olasz kollégától. Mindkettő nagyon izgalmas volt, a Bulgakovos nekem két okból is a szívem csücske, de hogy miért, azt majd megírom a cikkben, Giovannit meg majd jól meghívjuk a következő konferenciánkra az identitáskutató műhelybe.
Szerdán ügyintézős napom volt, többek között sikerült 28 eFt-ért megvennem a repjegyemet, április 14 és 25 között leszek otthon, reszkess Szeged!
Csütörtök-péntek pedig a konferencia. Az itteni közszolgálati egyetemen rendezték (a város délkeleti csücskében), a campus pont annyira puccos (csillárok!!), mint amennyire lehangoló pl. a környéke:
A nyitó kerekasztalbeszélgetés alaptémája a bizalom volt - minden értelemben, de leginkább a tudomány (szociológia, közvéleménykutatások) és a politika viszonyát érintették. Érdekes hangulata volt az egésznek, ahhoz képest, hogy nemzetközinek hirdették (rajtam kívül egészen biztosan volt 3 lengyel, velük találkoztam, és workshopot tartott két, Amerikából, ill. Angliából érkezett orosz), nem voltak túlságosan sokan, viszont ahogy elnéztem, mindenki ismert mindenkit, tehát vagy nagyon belterjes a szakma, vagy itt csak Borisz Andrejevics Grusin (1929-2007) követői voltak jelen (ez volt a konf. alcíme: Grusin nyomdokaiban), ő alapította az itteni Vox Populit és az orosz közvéleménykutatás tudományos atyja (mindannyian Grusin köpönyegéből bújtunk elő - mondta az egyik volt tanítványa; ezt is el kellene magyarázni, hogy hogy hogy kell érteni, de legyen elég annyi, hogy állítólag Dosztojevszkijtől származik az a szállóige, hogy mindannyian <mi, orosz írók> Gogol Köpönyegéből bújtunk ki, tehát, ha valakinek, akkor neki óriási hatása volt az orosz irodalomra - pont, mint Grusinnak a közvéleménykutatásra).
A kínos feszengésnek nyoma sem volt, igaz, a 10 perces előadások nem mutattak igazi mélységeket, viszont nagyon kemény vitákat indítottak - különösen Ukrajna kapcsán voltak nagyon éles kirohanások - én 3 szekciót ültem végig (a közösségi hálósat, a közvéleménykutatás és politika kapcsolatát és a morál és agressziót), egyáltalán nem lehet véletlen, hogy mindháromban szóba került az ukrán helyzet, és a tudós urak (és elenyésző számban hölgyek... khm...) teljesen kiestek a szerepükből, miközben értékeltek.
Na, csakazértis egy nő, hogy fogalmatok legyen arról, hogy hogy megy ez:
Aztán persze olyan is volt, aki kivetítette a 3 oldalas word doc-ot és jól felolvasta (nem ismerős valahonnan?)
Szóval, jó buli volt, élveztem... a kávészünetekben pedig pont úgy, csontig zabálták le a büfét a tudósok, mint otthon :-)
Hétfőn Moszkva, pályázati tájékoztató (naná, hogy nekem is ott kell lennem!), és jön az egyetem szociológusa, hogy nekik van egy zseniális számítógépes projektjük, azt vizsgálják, hogy a közösségi oldalak hogyan alakítják a politikai eseményeket - momentán éppen Ukrajnában, és hogyan jelennek meg a közszereplők a fácsén. Hoppá-hoppá! Gondoltam remek, nem nekem kell az aprómunkát kézzel végeznem, hanem majd jól megkapom tőlük a táblákat, nekem meg nem lesz más dolgom, mint megteoretizálni (ez jó szó, használni fogom!). Össze is haverkodtunk a nővel, ő még nálam is lelkesebb lett, mert eddig angol, orosz és ukrán nyelvű anyagon dolgoztak, és ki akarják próbálni, hogy meg lehet-e "tanítani" más nyelvekre is a programot (nemcsak kvantitatív hanem kvalitatív elemzésekre is képes, állítólag, szóval, a tartalomelemzés is szerepel a menüben), egy szó mint száz, abban maradtunk, hogy beszállok a projektbe. Apró szépséghiba, hogy azóta, bár nem ebben egyeztünk meg, csend van, de majd jól ráírok, hogy mi lesz már. (A tegnapi konferencián volt egy előadás erről a projektről, itten vannak a képek:)
 |
| Ez pl. az Oroszországhoz való viszonyt mutatja, ha valakit nagyon érdekel a dia tartalma, szóljon, lefordítom :-) |
Szerdán ügyintézős napom volt, többek között sikerült 28 eFt-ért megvennem a repjegyemet, április 14 és 25 között leszek otthon, reszkess Szeged!
Csütörtök-péntek pedig a konferencia. Az itteni közszolgálati egyetemen rendezték (a város délkeleti csücskében), a campus pont annyira puccos (csillárok!!), mint amennyire lehangoló pl. a környéke:
 |
| Menza!!! |
A nyitó kerekasztalbeszélgetés alaptémája a bizalom volt - minden értelemben, de leginkább a tudomány (szociológia, közvéleménykutatások) és a politika viszonyát érintették. Érdekes hangulata volt az egésznek, ahhoz képest, hogy nemzetközinek hirdették (rajtam kívül egészen biztosan volt 3 lengyel, velük találkoztam, és workshopot tartott két, Amerikából, ill. Angliából érkezett orosz), nem voltak túlságosan sokan, viszont ahogy elnéztem, mindenki ismert mindenkit, tehát vagy nagyon belterjes a szakma, vagy itt csak Borisz Andrejevics Grusin (1929-2007) követői voltak jelen (ez volt a konf. alcíme: Grusin nyomdokaiban), ő alapította az itteni Vox Populit és az orosz közvéleménykutatás tudományos atyja (mindannyian Grusin köpönyegéből bújtunk elő - mondta az egyik volt tanítványa; ezt is el kellene magyarázni, hogy hogy hogy kell érteni, de legyen elég annyi, hogy állítólag Dosztojevszkijtől származik az a szállóige, hogy mindannyian <mi, orosz írók> Gogol Köpönyegéből bújtunk ki, tehát, ha valakinek, akkor neki óriási hatása volt az orosz irodalomra - pont, mint Grusinnak a közvéleménykutatásra).
A kínos feszengésnek nyoma sem volt, igaz, a 10 perces előadások nem mutattak igazi mélységeket, viszont nagyon kemény vitákat indítottak - különösen Ukrajna kapcsán voltak nagyon éles kirohanások - én 3 szekciót ültem végig (a közösségi hálósat, a közvéleménykutatás és politika kapcsolatát és a morál és agressziót), egyáltalán nem lehet véletlen, hogy mindháromban szóba került az ukrán helyzet, és a tudós urak (és elenyésző számban hölgyek... khm...) teljesen kiestek a szerepükből, miközben értékeltek.
Na, csakazértis egy nő, hogy fogalmatok legyen arról, hogy hogy megy ez:
Aztán persze olyan is volt, aki kivetítette a 3 oldalas word doc-ot és jól felolvasta (nem ismerős valahonnan?)
Szóval, jó buli volt, élveztem... a kávészünetekben pedig pont úgy, csontig zabálták le a büfét a tudósok, mint otthon :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése