Kaptam ma egy videót (kösz, Les!), amibe azonnal beleszerettem. Vessetek meg, négyeljetek fel, húzzatok karóba, de akkor sincs fogalmam a szerző-előadó életművéről, azt sem tudom eldönteni, hogy olyan uhrinbenedek-e vagy zseniálisak a paródiái (miután meghallgattam néhányat a nótái közül a youtube-on, inkább az utóbbi felé hajlom), szóval úgy hívják a figurát, hogy Timur Szultánovics Saov (más átírásban: Shaov), még a wikiben is benne van, de szerintem maga írta a szócikket, olyan fontos biográfiai tények szerepelnek benne, mint hogy az unokatestvére férje híres űrhajós, és hogy ötödéves korában eltörte a lábát, egy fél évig gipszben volt, de ennek köszönhető első dala, Eltörtem a lábam címmel.
Íme a nóta... olyan nosztalgikus, posztszovjet, és bár a képeket nem ő rakta alá, egészen zseniális az animáció:
https://www.youtube.com/watch?v=rdt2yfikhh0
Ha a youtube-on jártok, keressetek rá a többire is, mondjuk nem árt tudni hozzájuk oroszul, de minimális nyelvtudással is menni fog, mert meglehetős kaukázusi akcentussal énekel. Ha rákerestek a Cigány dalra (https://www.youtube.com/watch?v=W6Har6yrCnU&list=RDrdt2yfikhh0) ki fogjátok hallani az "autentikus" dallam mögül a Versace, a Hugo Boss és egyéb remek márkák neveit. Ja, és ott van leírva a szöveg is.
Egyébként pedig, amikor nem Timurt próbáltam megfejteni, akkor a moszkvai metróról és a pétervári emlékművekről olvastam klassz szövegeket, meg Lowenthal nyomán megpróbáltam felfogni, hogy mi a különbség a történelem a és a (kulturális) örökség között. Remek példatára van, javaslom mindenkinek elolvasásra, az intézeti könyvtárban is van tőle magyarra fordítva 2 könyvrészlet a Kulturális örökség c. gyűjteményben (köszönöm, Edit!).
És talán egyáltalán nem véletlen, hogy ezekről megint eszembe jut Szergijev Poszád - nehezemre esik így nevezni, mert ifjúkoromban Zagorszkként jegyeztem meg, és akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ez a név a forradalom utáni átnevezési láz terméke, és éppen a Szergijev Poszád az eredeti, mert a legfontosabb nevezetessége a Троице-Сергиева лавра (Trojice-Szergijeva Lavra - a Szentháromság és Szergij szerzetes nevét őrző kolostor), amelyet még a 14. században alapított Szergij, és még a szovjet időkben is (legalábbis a 40-es évektől) képes volt megőrizni kolostori funkcióit. És bármennyire is egységesnek, oroszosnak, kolostorosnak tűnik az egész, itt is ugyanaz a zavarodottság lett rajtam úrrá, mint Moszkvában. Túl azon, hogy a bejárat előtt árusok sora csinál kirakodóvásárt (Matrjoska baba, szovjet jelvénygyűjtemény, 2. vh-s katonai usanka vörös csillaggal a közepén, Bugyonnij-sapka, irhakesztyű, eredeti orosz (és néha kínai) nagykendők, ikonok, svájci bicskák, stb.), bent hosszú sor áll a szent (nem szentelt!) víz forrásánál, ugyanazokkal a műanyag flakonokkal, amiket Vízkeresztkor láttam a kápolnánkban. A szerzetesek talpig beöltözve okostelefonokkal mászkálnak a kolostor területén és lelkesen semeseznek. A hívek és a turisták menthetetlenül összekeverednek, de nagy a tolerancia, még engem sem akartak kilökdösni, mikor fotózni kezdtem. Mondjuk, a templomokban nem akartam. Ezzel együtt szép. Kivéve a bejárat előtti területet, ahol irtózatosan elhízott madarak lepik el a kaput és a földet, néhányan SzentFerencet játszanak és megvárják (vagy madárkajával kiprovokálják), hogy a karjukra, fejükre szálljanak a dögök. Na, most én Hitchcock óta kicsit nehezen viselem a madarakat, különösen, ha a galambok közé néhány ronda nagy varjú is keveredik.
Holnap megint lesz egy utam Puskinóba, állítólag átutalták a fizetésemet, remélem, nem tűnt el a virtuális térben, mint ahogy - bízom benne - még talán a bank is a helyén lesz.
És, ha még nem mondtam volna: regisztráltam a választásokra, ügyfélkapun keresztül 15 perc alatt sikerült, igaz, azóta kaptam otthon tértivevényes levelet és rá két hétre még egy simát is, hogy örömmel értesítenek, hogy szavazhatok. Úgy látszik, kelet felé/felől most más szelek fújnak, velem nem szívóztak, mint az amerikaiakkal és a Nyugat-Európában dolgozókkal. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg szerepelek valami megbízhatósági listán... Szóval, április 6! Nem elfelejteni otthon sem!
 |
| Timur Shaov (forrás: wiki) |
https://www.youtube.com/watch?v=rdt2yfikhh0
Ha a youtube-on jártok, keressetek rá a többire is, mondjuk nem árt tudni hozzájuk oroszul, de minimális nyelvtudással is menni fog, mert meglehetős kaukázusi akcentussal énekel. Ha rákerestek a Cigány dalra (https://www.youtube.com/watch?v=W6Har6yrCnU&list=RDrdt2yfikhh0) ki fogjátok hallani az "autentikus" dallam mögül a Versace, a Hugo Boss és egyéb remek márkák neveit. Ja, és ott van leírva a szöveg is.
Egyébként pedig, amikor nem Timurt próbáltam megfejteni, akkor a moszkvai metróról és a pétervári emlékművekről olvastam klassz szövegeket, meg Lowenthal nyomán megpróbáltam felfogni, hogy mi a különbség a történelem a és a (kulturális) örökség között. Remek példatára van, javaslom mindenkinek elolvasásra, az intézeti könyvtárban is van tőle magyarra fordítva 2 könyvrészlet a Kulturális örökség c. gyűjteményben (köszönöm, Edit!).
És talán egyáltalán nem véletlen, hogy ezekről megint eszembe jut Szergijev Poszád - nehezemre esik így nevezni, mert ifjúkoromban Zagorszkként jegyeztem meg, és akkor meg sem fordult a fejemben, hogy ez a név a forradalom utáni átnevezési láz terméke, és éppen a Szergijev Poszád az eredeti, mert a legfontosabb nevezetessége a Троице-Сергиева лавра (Trojice-Szergijeva Lavra - a Szentháromság és Szergij szerzetes nevét őrző kolostor), amelyet még a 14. században alapított Szergij, és még a szovjet időkben is (legalábbis a 40-es évektől) képes volt megőrizni kolostori funkcióit. És bármennyire is egységesnek, oroszosnak, kolostorosnak tűnik az egész, itt is ugyanaz a zavarodottság lett rajtam úrrá, mint Moszkvában. Túl azon, hogy a bejárat előtt árusok sora csinál kirakodóvásárt (Matrjoska baba, szovjet jelvénygyűjtemény, 2. vh-s katonai usanka vörös csillaggal a közepén, Bugyonnij-sapka, irhakesztyű, eredeti orosz (és néha kínai) nagykendők, ikonok, svájci bicskák, stb.), bent hosszú sor áll a szent (nem szentelt!) víz forrásánál, ugyanazokkal a műanyag flakonokkal, amiket Vízkeresztkor láttam a kápolnánkban. A szerzetesek talpig beöltözve okostelefonokkal mászkálnak a kolostor területén és lelkesen semeseznek. A hívek és a turisták menthetetlenül összekeverednek, de nagy a tolerancia, még engem sem akartak kilökdösni, mikor fotózni kezdtem. Mondjuk, a templomokban nem akartam. Ezzel együtt szép. Kivéve a bejárat előtti területet, ahol irtózatosan elhízott madarak lepik el a kaput és a földet, néhányan SzentFerencet játszanak és megvárják (vagy madárkajával kiprovokálják), hogy a karjukra, fejükre szálljanak a dögök. Na, most én Hitchcock óta kicsit nehezen viselem a madarakat, különösen, ha a galambok közé néhány ronda nagy varjú is keveredik.
 |
| Azok ott a madarak |
 |
| Ők állnak sorban a forráshoz |
Holnap megint lesz egy utam Puskinóba, állítólag átutalták a fizetésemet, remélem, nem tűnt el a virtuális térben, mint ahogy - bízom benne - még talán a bank is a helyén lesz.
És, ha még nem mondtam volna: regisztráltam a választásokra, ügyfélkapun keresztül 15 perc alatt sikerült, igaz, azóta kaptam otthon tértivevényes levelet és rá két hétre még egy simát is, hogy örömmel értesítenek, hogy szavazhatok. Úgy látszik, kelet felé/felől most más szelek fújnak, velem nem szívóztak, mint az amerikaiakkal és a Nyugat-Európában dolgozókkal. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg szerepelek valami megbízhatósági listán... Szóval, április 6! Nem elfelejteni otthon sem!
Ha ilyen sokat jársz-kelsz, akkor biztos belefutsz a Szocsi-témába is. Hogy cseng ez le az oroszoknál? Mert én egy gag-oldalon-ami persze nem épp a leghitelesebb,de mégiscsak valami- azt tapasztaltam, hogy elég sajátos felkészültség a jellemzője . Másrészt elég komolyan átrendezték a terepet ott, hogy téli olimpia lehessen. Várom a többi csodát,ami veled esik ott a messzibe :)
VálaszTörlés