Tegnapelőtt végre befejeztem az utcaneves tanulmányt, minden szempontból küldhetővé tettem (angol absztrakt, fotók forrása, hivatkozások pontosítása), most meg itt állok az alkotói válság gödrében, merthogy nem tudom eldönteni, hogy a magyar téma oroszosítását milyen módszerrel kellene elvégeznem. Vagyis: megírjam-e magyarul, aztán fordítsam oroszra ÉS angolra, hogy az egyetem hivatalos angolos lektora tudjon mivel dolgozni; vagy, mert magyarul baromira bonyolultan alkotok mondatot, kezdjem-e mindjárt oroszul (stilárisan kellően basic-re véve a figurát) - de akkor a gyerekek hogy segítenek az angolra fordításban? A legjobb persze az lenne, ha még az orosznál is jobban beszélnék angolul, de az 20-áig biztosan nem fog bekövetkezni, tehát addig legfeljebb dilemmázom. Meg végzem az aprómunkát: a jobbnál jobb szövegek angol változatát próbálom fellelni oroszul és angolul, de legalábbis angolul. A két mottó (Italo Calvino Láthatatlan városok-jából egy mondat <"A tekintet úgy futhatja át a várost, mint teleírt könyvolda-lakat: a város elmondja mindazt, amit gondolnod kell, ismételteti veled mondanivalóját, és miközben azt hiszed, Tamarával ismerkedsz, egyebet sem teszel, csupán megjegyzed a neveket, melyekkel önmagát és minden részletét meghatározza."> és Puskin <"Я памятник себе воздвиг нерукотворный" ill. " A monument I've raised not built with hands">) már megvan, innentől egyenes az út :-)
Egyébként pedig még adós vagyok néhány Moszkvai képpel és a Szergijev Poszad-beliekkel is. A Vörös tér pont olyan mint volt, csak most a közepén áll egy ideiglenes korcsolyapálya, pont szemben a Lenin-mauzóleummal, ami még mindig látogatható, de már csak 3 órákat naponta, nem kanyarog előtte a sor a Történeti Múzeumig, nincs őrségváltás, nem löknek agresszívan oldalba a rendfenntartók, ha nem állsz rendesen a sorban, ha rágózól, vagy ha nem vagy rendesen felöltözve.
A tér egyébként tele van Leninekkel, Sztálinokkal, cárevnákkal és bojárokkal, de az ő fotózásukra egész üzletág épül, nem ám csak úgy lekapjuk őket buliból... (nem mentem nagyon közel, nehogy turistának nézzenek, de olyan 100 rubeles nagyságrendben lehet közös fotókat csináltatni az orosz történelem nagyjaival.
Az egésznek az összevisszasága zavar legjobban - nincs tér, hogy átlásd, hogy megpihenjen a tekinteted, vibrál, szétválaszthatatlan a régi és az új, mindig belelóg valami a képbe, amitől az egésznek megváltozik a jelentése.
Na, még egy utolsót, kifejezetten Gy-nak... Összehasonlításul meg álljon itt a magyar megfelelője :-)
Holnap folytatom. Vagy az írást, ha elmúlik az alkotói válságom, vagy a blogolást.
Egyébként pedig még adós vagyok néhány Moszkvai képpel és a Szergijev Poszad-beliekkel is. A Vörös tér pont olyan mint volt, csak most a közepén áll egy ideiglenes korcsolyapálya, pont szemben a Lenin-mauzóleummal, ami még mindig látogatható, de már csak 3 órákat naponta, nem kanyarog előtte a sor a Történeti Múzeumig, nincs őrségváltás, nem löknek agresszívan oldalba a rendfenntartók, ha nem állsz rendesen a sorban, ha rágózól, vagy ha nem vagy rendesen felöltözve.
A tér egyébként tele van Leninekkel, Sztálinokkal, cárevnákkal és bojárokkal, de az ő fotózásukra egész üzletág épül, nem ám csak úgy lekapjuk őket buliból... (nem mentem nagyon közel, nehogy turistának nézzenek, de olyan 100 rubeles nagyságrendben lehet közös fotókat csináltatni az orosz történelem nagyjaival.
Az egésznek az összevisszasága zavar legjobban - nincs tér, hogy átlásd, hogy megpihenjen a tekinteted, vibrál, szétválaszthatatlan a régi és az új, mindig belelóg valami a képbe, amitől az egésznek megváltozik a jelentése.
Na, még egy utolsót, kifejezetten Gy-nak... Összehasonlításul meg álljon itt a magyar megfelelője :-)
Holnap folytatom. Vagy az írást, ha elmúlik az alkotói válságom, vagy a blogolást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése