Jelentem, én egy hős vagyok. Ma újra beöltöztem sportos eleganciájú sok-ruhámba, és mert nagyon sokan vannak az utcán és a folyóparton (állítólag ma van a síelők világnapja), úgy döntöttem, inkább csak sétálok, de hogy ne tűnjek a valóságosnál is pipogyábbnak, vittem magammal egy pár botot, és úgy csináltam, mintha nordicwalkingolnék. A baj csak az, hogy a legrövidebb bot is kb. 1/2 méterrel hosszabb, mint kellene, így aztán igazi testedzés volt minden lépésnél annyira kiemelni, hogy előre tudjam "dobni". Hazafelé egy kedves házaspár meg is állapította, hogy jó kis sport lenne ez, csak felezzem meg a botomat. Így viszont ma is "sportoltam", és amellett, hogy már most fáj a hátam (a tegnapi maradványokról ne is beszéljünk...), egyszer sem estem el, kb. 3-szor olyan gyorsan haladtam, mint bot nélkül, és ráadásul felfedeztem a folyócska alsó folyását, vagyis Zavetynek egy eddig nem látott részét. És a telefonom végre megértette, hogy Oroszországban vagyok, működik tehát az IGo-m, nem fogok eltévedni, és - ami a legfontosabb: jön a tavasz! Már csak 11 fok van (na jó, még mindig mínuszban), viszont folyik a víz. És hiába tudom, hogy minden valószínűség szerint - 22-ben is folyt, nekem akkor is a tavaszt jelenti.
 |
| Na, ezen a részen még nem jártam. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése