Tényleg múlóban van (mármint az alkotói válság), egyrészt találtam egy csomó remek szöveget, másrészt véletlenül épp akkor kapcsoltam be a Pacsirta rádiót (ajánlom mindenkinek online hallgatásra!), amikor Földes György éppen Pótó Jánossal beszélgetett az emlékezetpolitika kapcsán az emlékművekről, aztán rátaláltam ugyanebben a sorozatban a Romsics Ignáccal folytatott beszélgetésre is, és mondhatom, nagyon inspirálók voltak - szóval, meló ezerrel.
Van egyrészt a neve (ROT FRONT) egy csokinak már ez sem semmi... másrészt (és ez sajnos a fotón nem látszik) pont annyira szuprematista-konstruktivista-lefes (Левый Фронт Искусствa - a művészet balfrontja), mint amilyen a téli olimpia megnyitóján a nagy történelmi tablóban a 20. század első felének az ábrázolása volt. Viszont finom :-)
És akkor Szergijev Poszád majd holnap.
Délután azért már ki akartam mozdulni egy kicsit, napok óta nem bírom feltölteni a telefonkártyámat, így aztán ez lett a séta célja. A fene gondolta, hogy ez ennyire bonyolult, ha nincs kápéja az embernek. Mindenesetre bementem Puskinóba, az első boltban közölték, hogy csak az automatán keresztül és csak rubelt lehet belenyomni, míg ezzel szemben a másik boltban ott tartottam, hogy bemosok egyet a vigyorgó kiscsávónak. Pont úgy éreztem magam, mint Picasso, ugye emlékeztek?
Szóval, mondom a gyereknek, hogy kártyáról akarom feltölteni a telómat, mire lejátssza velem az aqua-történetet, aztán mikor heuréka-élménye lesz, rámutat az automatára, ami azonnal benyeli a kártyámat, oszt utána se té, se tova. A mögöttem álló meglehetősen ingerülten közli, hogy bele kellene már rakni a pénzt, mondom, benne a kártya. Hívom az eladót (egy másikat, mert kiscsákó eltűnt), aki közli, hogy csak bankjegyet fogad el a gép. Na jó, mondom, de mi lesz a kártyámmal, amit viszont benyelt. Azt mondja, á, dehogy, már visszaadta, és mutat a földre, ahol valóban, vagy egy méterre a luktól ott van a sárban a bankkártyám. Ja, és még azt is hozzáteszi, hogy kártyával csak a kasszánál tudom feltölteni. Anyád. A történethez még hozzátartozik, hogy vasárnap délután óta várok egy sms-t a beeline-tól, amiben majd jól küldenek nekem egy jelszót, hogy legyen egy saját felhasználói fiókom náluk, többek közt éppen azért, hogy fel tudjam tölteni ezt a szutykot. Mondom megkérdezem már, ezzel mi a helyzet. Mire azt mondja a tenyérbemászóképű, hogy várjak türelemmel, még nem dolgozták fel a kérésemet. Aha. 3 nap alatt, online... Lehet, hogy átmegyek egy másik szolgáltatóhoz.
Na, kiheverendő a megpróbáltatásokat, gondoltam, veszek egy kis gyümölcsöt (meg kólát, meg macskakaját), mert az ellátásunk tökéletes, de a gyümölcs valahogy nagyon hiányzik belőle. Alma ugyan van többnyire az asztalon, de ezzel ki is fújt, ill. még ott van az itteniek által kompótnak nevezett innivaló, ami leginkább valami pirosbogyós gyümölcsmix főzőlevére emlékeztet. Nem mondom, finom, meg jólesik, de a szárazanyag- és rosttartalma azért hagy kívánni valókat maga után. Szóval vettem egy csomó mandarint, mert 44 rubelért adták :-) (A gyümölcsről egyébként mindig az jut eszembe, amikor 1980-ban hetekig nem lehetett krumplit kapni az egész városban, mindenhol volt ezzel szemben banán - na, azóta nem tartozik a kedvenc kajáim közé.)
És ha már ott voltam, végignéztem a legendás orosz konfetik polcát is. Egy csomót felismertem a régiek közül, de most valami újat gondoltam kipróbálni:
Van egyrészt a neve (ROT FRONT) egy csokinak már ez sem semmi... másrészt (és ez sajnos a fotón nem látszik) pont annyira szuprematista-konstruktivista-lefes (Левый Фронт Искусствa - a művészet balfrontja), mint amilyen a téli olimpia megnyitóján a nagy történelmi tablóban a 20. század első felének az ábrázolása volt. Viszont finom :-)
És akkor Szergijev Poszád majd holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése