Nem volt ez egy nagyon jó hét - azt hittem, a múltkori pörgés még folytatódik, ehhez képest gyakorlatilag egy sort sem írtam (na jó, olvastam sokat - többek között szakdolgozatokat, lehet, hogy ettól lettem depi?!?!).
Azért voltak kalandjaim, pl. a postával. A szülinapomra Angliából küldött csomagomat szerettem volna már nagyon megkapni, ezért mindenkit meginterjúvoltam, hogy ugye, nem hoztak nekem csomagot (sőt, levelet, mert akkor még azt hittem, hogy azt kell várnom)... Néztek rám furcsán, szerintem itt senkinek nem kézbesítenek semmit, ezt abból gondolom, hogy D, aki gyakran kap Angliából küldeményeket, azt mondta, érdeklődjek személyesen a postán, mert ha már itt van, képesek tárolási költséget fizettetni. Na jó, hétfőn kiderítettem, hol a posta, a kugli el akart küldeni a szomszéd faluba, mert át kell menni a vasúton, és közelebb nem talált átjárót.
Azért én inkább megkockáztattam a saját fejem után menést, és alig 2 és fél km-re meg is találtam az épületet. Meg a bejáratot. Arra viszont ki volt írva, hogy bejárat a sarkon túl. A sarkon túl meg az, hogy a sarkon túl. Körbe is jártam egy legalább 6 lépcsőházas lakóépületet, aztán mikor visszaértem, gondoltam, csak jobb útbaigazítást kérni. 3 ember 3 variációja közül a leghihetőbb egy nagyon csukott vasajtó volt, épp jött ki egy nő, gondoltam, végre megtaláltam. De nagyon csúnyán nézett rám, és megkérdezte, hogy mégis hova, hova... Merthogy ez a posta szolgálati bejárata, és egyébként is, nem tudok olvasni? ott van egy faajtó (kilincs nélkül, ráírva, hogy bejárat a sarkon túl), afölött meg a posta felirat (ja... tényleg... кибер-почта, vagyis cyber-posta), viszont hétfőn zárva van. (Én nem tom, mi ez a hétfői szünnap - egyszer már a bankban is megszívtam, sőt, a Nőnap örömére, ami ugye idén szombatra esik, hétfőn országos munkaszünet lesz.) Na jó, visszacaplattam a hihetetlen sárban, kedden meg újra a postára. Mondom a csajnak, hogy mi van, aszondja van-e trucking numberem... így... beleépítve az orosz mondatba... mutatom a telefonomban, azt mondja, az nem jó, írjam le neki kézzel... Megnézi a követőben (nyilván ő nem a royal mail-ét használja, mert ott azt írták már 2 hete, hogy egy ismeretlen hivatalba kiszállítva), mondja, hogy tegnap vitték ki a szomszéd faluba. Mondom, oszt miért oda? Azt ő nem tudja, de holnap már biztosan itt lesz. Na jó, másnap inkább átsétáltam a szomszéd faluba, csütörtökön Puskinóban volt dolgom, de mivel itt most 4 napra megáll az élet, ma megint elzarándokoltam a postára (ja, közben felfedeztem egy aluljárót a vasút alatt, így nincs más dolgom, mint végigsétálni a Komintern utcán (teszem hozzá, az azért baromi hosszú!), és már ott is vagyok a Marat utcán (na, hogy ezt a nevet honnan vették?!?!), a postánál. Annyira bulgakovi volt a mai, hogy még most sem tértem igazán magamhoz: a hivatalban ül egy néni, nagy kendő a vállán, az asztalon előtte egy hatalmas macska, azt simogatja, és rutinból mondja mindenkinek, aki kérdez tőle valamit, hogy nem, nem érkezett meg. Nekem is. Kérdezem, honnan tudja? És hogy nem nézné-e meg a gépen... Nem, mert nincs internet. Mondom akkor a csomagraktárban. Dühöng, lesöpri a macskát az asztalról, bemegy a másik helyiségbe, ahol ott a keddi csaj, feltehetően vesegörcsöl, mert nagyon szenved, de amikor meglát, hétrétgörnyedve kijön, fogja a trucking numbert és megnézi a nem-működő interneten. Megörül annak, amit lát, mert elővesz egy kazal szállítólevelet és alig 5 perc alatt kiemeli az enyémet, újabb 5 perc és a csomagocskát is kihozza. És közben persze úgy néz rám, mintha meggyilkoltam volna valamelyik felmenőjét, macskás néni újabb érdeklődőket küld el, egy fiatal pár pl. kifejezetten összeomlott, mikor azt mondták nekik, hogy nem érkezett meg valamilyen utalványuk.
Mindegy, fő, hogy nekem van levelem-csomagom, köszönöm szépen Máté, Hajni, Lari, Andris, ez és a napsütés azért oldotta kicsit a depimet:
A szomszéd települést meg úgy hívják, hogy Правда (Pravda, vagyis igazság, mint az SZKP KB hivatalos lapja), és kifejezetten csúnyácska szegény, de ott már legalább vannak lankák és völgyek, tavasszal szép kirándulásokat lehet majd tenni.
Hogy miért depi, miért tegnap Puskinó, azt majd holnap.
Azért voltak kalandjaim, pl. a postával. A szülinapomra Angliából küldött csomagomat szerettem volna már nagyon megkapni, ezért mindenkit meginterjúvoltam, hogy ugye, nem hoztak nekem csomagot (sőt, levelet, mert akkor még azt hittem, hogy azt kell várnom)... Néztek rám furcsán, szerintem itt senkinek nem kézbesítenek semmit, ezt abból gondolom, hogy D, aki gyakran kap Angliából küldeményeket, azt mondta, érdeklődjek személyesen a postán, mert ha már itt van, képesek tárolási költséget fizettetni. Na jó, hétfőn kiderítettem, hol a posta, a kugli el akart küldeni a szomszéd faluba, mert át kell menni a vasúton, és közelebb nem talált átjárót.
Azért én inkább megkockáztattam a saját fejem után menést, és alig 2 és fél km-re meg is találtam az épületet. Meg a bejáratot. Arra viszont ki volt írva, hogy bejárat a sarkon túl. A sarkon túl meg az, hogy a sarkon túl. Körbe is jártam egy legalább 6 lépcsőházas lakóépületet, aztán mikor visszaértem, gondoltam, csak jobb útbaigazítást kérni. 3 ember 3 variációja közül a leghihetőbb egy nagyon csukott vasajtó volt, épp jött ki egy nő, gondoltam, végre megtaláltam. De nagyon csúnyán nézett rám, és megkérdezte, hogy mégis hova, hova... Merthogy ez a posta szolgálati bejárata, és egyébként is, nem tudok olvasni? ott van egy faajtó (kilincs nélkül, ráírva, hogy bejárat a sarkon túl), afölött meg a posta felirat (ja... tényleg... кибер-почта, vagyis cyber-posta), viszont hétfőn zárva van. (Én nem tom, mi ez a hétfői szünnap - egyszer már a bankban is megszívtam, sőt, a Nőnap örömére, ami ugye idén szombatra esik, hétfőn országos munkaszünet lesz.) Na jó, visszacaplattam a hihetetlen sárban, kedden meg újra a postára. Mondom a csajnak, hogy mi van, aszondja van-e trucking numberem... így... beleépítve az orosz mondatba... mutatom a telefonomban, azt mondja, az nem jó, írjam le neki kézzel... Megnézi a követőben (nyilván ő nem a royal mail-ét használja, mert ott azt írták már 2 hete, hogy egy ismeretlen hivatalba kiszállítva), mondja, hogy tegnap vitték ki a szomszéd faluba. Mondom, oszt miért oda? Azt ő nem tudja, de holnap már biztosan itt lesz. Na jó, másnap inkább átsétáltam a szomszéd faluba, csütörtökön Puskinóban volt dolgom, de mivel itt most 4 napra megáll az élet, ma megint elzarándokoltam a postára (ja, közben felfedeztem egy aluljárót a vasút alatt, így nincs más dolgom, mint végigsétálni a Komintern utcán (teszem hozzá, az azért baromi hosszú!), és már ott is vagyok a Marat utcán (na, hogy ezt a nevet honnan vették?!?!), a postánál. Annyira bulgakovi volt a mai, hogy még most sem tértem igazán magamhoz: a hivatalban ül egy néni, nagy kendő a vállán, az asztalon előtte egy hatalmas macska, azt simogatja, és rutinból mondja mindenkinek, aki kérdez tőle valamit, hogy nem, nem érkezett meg. Nekem is. Kérdezem, honnan tudja? És hogy nem nézné-e meg a gépen... Nem, mert nincs internet. Mondom akkor a csomagraktárban. Dühöng, lesöpri a macskát az asztalról, bemegy a másik helyiségbe, ahol ott a keddi csaj, feltehetően vesegörcsöl, mert nagyon szenved, de amikor meglát, hétrétgörnyedve kijön, fogja a trucking numbert és megnézi a nem-működő interneten. Megörül annak, amit lát, mert elővesz egy kazal szállítólevelet és alig 5 perc alatt kiemeli az enyémet, újabb 5 perc és a csomagocskát is kihozza. És közben persze úgy néz rám, mintha meggyilkoltam volna valamelyik felmenőjét, macskás néni újabb érdeklődőket küld el, egy fiatal pár pl. kifejezetten összeomlott, mikor azt mondták nekik, hogy nem érkezett meg valamilyen utalványuk.
Mindegy, fő, hogy nekem van levelem-csomagom, köszönöm szépen Máté, Hajni, Lari, Andris, ez és a napsütés azért oldotta kicsit a depimet:
A szomszéd települést meg úgy hívják, hogy Правда (Pravda, vagyis igazság, mint az SZKP KB hivatalos lapja), és kifejezetten csúnyácska szegény, de ott már legalább vannak lankák és völgyek, tavasszal szép kirándulásokat lehet majd tenni.
Hogy miért depi, miért tegnap Puskinó, azt majd holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése