Ma nagyot léptem előre a rendes, ideiglenesen tartózkodó polgárság irányába, elkészült ugyanis a regisztrációm, ez a már-már misztikus, nélküle semmit, vele mindent eszköz. Persze, nem más, mint egy közönséges papírdarab, amely sem egészben, sem félbehajtva nem fér bele az útlevelembe, még véletlenül sincs rajta a tényleges lakcímem (momentán a Solohov Egyetem tagankai központi épületébe vagyok "bejelentve"), de mint Majakovszkij: "olvassátok és irigyeljetek", teljes jogú, idegenrendészetileg befogadott tartózkodó vagyok.
Ennek örömére gyorsan vettem egy sim-kártyát (enélkül nem ment), sőt, holnap még számlát nyitni is megpróbálok, mert nehogymár ne tudják hova utalni a fizetésemet...
A kirándulásom (berándulásom) Moszkvába remekül sikerült. Aki ismer, tudja, hogy szoknyát csak erős kényszer hatására húzok. Hogy ma reggelt miért lett az az elmebeteg ötletem, hogy - 22 fokban szoknyában indulok el Moszkvába, azt csak egy baromira felkészült elmedoktor bírná megfejteni. Szóval, leggings, hosszú szoknya, csizma, bunda, sál (Erika, el sem hiszed, mennyire hálás vagyok a tőled kapott sálért, a sajátomat ugyanis a Bp. - Varsó repülőn sikerrel elhagytam...), szóval, az időjárási- és útviszonyoknak tökéletesen megfelelve. Csakhogy! A hosszú szoknya és a leggings nem igazán szeretik egymást műszálilag, így átlag 10 lépésenként a derekamig felcsúszott szoknyám alját visszarángatom a lábamra. A módszer működik, bár kicsit fárasztó, különösen akkortól (az elektricskáig tartó út fele...), amikor a vadiúj leggingsem (pedig nem is a kínaiaktól vettem) gumija megadja magát, innentől a koreográfia egy újabb mozdulatsorral bővül: szoknya le-, gatya (egy idő után a bugyim is, hiszen azt is sodorja lefelé) felrángatása, ha mindez szabadtéren (utca, metró), akkor még a kabát ki-begombolása is bonyolítja a helyzetet. Szóval, ha még egyszer, akkor megérdemlem... de ilyen hülye többet nem leszek - legalábbis, míg ki nem tavaszodik.
Az állandósulás újabb jele, hogy megkaptam a kincstári laptopomat. Eddig egy netbookkal nyomultam, ami nem elég, hogy picike, tehát inkább vakultam, de ráadásul imádott informatikus gyermekem linuxot rakott rá. Nagy baj nem volt, még cirillül is remekül gépeltem, megfeleztem ugyanis a dokumentumot és melléraktam a képernyőn egy fotót a cirill billentyűzet leosztásról. Azért tegnapra már csaknem kifolyt a szemem a módszertől. De most aztán van egy baromi nagy (17 colos) kijelzős lenovom, angol klavival, de minden gombon rajta vannak a cirill betűk, és igaz, hogy win8-cal szállították, de egészen zseniálisan be tudtam állítani rajta a magyar leosztást. Most tehát úgy írok, hogy a klavi billentyűzeten váltogatom a magyar és az oroszt, most értékelem igazán, hogy viszonylagos biztonsággal megtanultam 10 ujjal és vakon gépelni. A biztonság - és a hosszú í kedvéért - azért be van dugva egy magyar klavi is, de azt tényleg csak a hosszú í-kre használom, mert azt nem találtam meg ezen.
Viszont telepítve van a gépen az egyetem elektronikus könyvtára, rendes e-book olvasóval, szóval, se' szoknyában, se' nadrágban nem kell elhagynom a szobámat tavaszig.
Na jó, holnap még ügyet intézek, de csak Puskinóig megyek, mert az olyan szép az elektricskáról:
Ez meg itt a mai napfelkelte, 3/4 11 táján:
Ja, és a nyelvről és a még egyebekről majd holnap.
Ennek örömére gyorsan vettem egy sim-kártyát (enélkül nem ment), sőt, holnap még számlát nyitni is megpróbálok, mert nehogymár ne tudják hova utalni a fizetésemet...
A kirándulásom (berándulásom) Moszkvába remekül sikerült. Aki ismer, tudja, hogy szoknyát csak erős kényszer hatására húzok. Hogy ma reggelt miért lett az az elmebeteg ötletem, hogy - 22 fokban szoknyában indulok el Moszkvába, azt csak egy baromira felkészült elmedoktor bírná megfejteni. Szóval, leggings, hosszú szoknya, csizma, bunda, sál (Erika, el sem hiszed, mennyire hálás vagyok a tőled kapott sálért, a sajátomat ugyanis a Bp. - Varsó repülőn sikerrel elhagytam...), szóval, az időjárási- és útviszonyoknak tökéletesen megfelelve. Csakhogy! A hosszú szoknya és a leggings nem igazán szeretik egymást műszálilag, így átlag 10 lépésenként a derekamig felcsúszott szoknyám alját visszarángatom a lábamra. A módszer működik, bár kicsit fárasztó, különösen akkortól (az elektricskáig tartó út fele...), amikor a vadiúj leggingsem (pedig nem is a kínaiaktól vettem) gumija megadja magát, innentől a koreográfia egy újabb mozdulatsorral bővül: szoknya le-, gatya (egy idő után a bugyim is, hiszen azt is sodorja lefelé) felrángatása, ha mindez szabadtéren (utca, metró), akkor még a kabát ki-begombolása is bonyolítja a helyzetet. Szóval, ha még egyszer, akkor megérdemlem... de ilyen hülye többet nem leszek - legalábbis, míg ki nem tavaszodik.
Az állandósulás újabb jele, hogy megkaptam a kincstári laptopomat. Eddig egy netbookkal nyomultam, ami nem elég, hogy picike, tehát inkább vakultam, de ráadásul imádott informatikus gyermekem linuxot rakott rá. Nagy baj nem volt, még cirillül is remekül gépeltem, megfeleztem ugyanis a dokumentumot és melléraktam a képernyőn egy fotót a cirill billentyűzet leosztásról. Azért tegnapra már csaknem kifolyt a szemem a módszertől. De most aztán van egy baromi nagy (17 colos) kijelzős lenovom, angol klavival, de minden gombon rajta vannak a cirill betűk, és igaz, hogy win8-cal szállították, de egészen zseniálisan be tudtam állítani rajta a magyar leosztást. Most tehát úgy írok, hogy a klavi billentyűzeten váltogatom a magyar és az oroszt, most értékelem igazán, hogy viszonylagos biztonsággal megtanultam 10 ujjal és vakon gépelni. A biztonság - és a hosszú í kedvéért - azért be van dugva egy magyar klavi is, de azt tényleg csak a hosszú í-kre használom, mert azt nem találtam meg ezen.
Viszont telepítve van a gépen az egyetem elektronikus könyvtára, rendes e-book olvasóval, szóval, se' szoknyában, se' nadrágban nem kell elhagynom a szobámat tavaszig.
Na jó, holnap még ügyet intézek, de csak Puskinóig megyek, mert az olyan szép az elektricskáról:
Ez meg itt a mai napfelkelte, 3/4 11 táján:
Ja, és a nyelvről és a még egyebekről majd holnap.
Meddig van fent a nap?
VálaszTörlés6-7 körül még világos van, aztán hirtelen befeketedik, De még nem sikerült akklimatizálódnom: oroszul alszom el (most pl. mindjárt megyek aludni, mert itt már elmúlt 10 óra) és magyarul ébredek, ezért mindig lekésem a 9 és 10 között tálalt reggelit.
Törlés