Az új előzmények

Meglehetősen viharos, fárasztó, kiábrándító és nyomasztó volt az előző félévünk. Január csúcsa a Szabad Egyetem volt (https://www.facebook.com/SzabadEgyetemSzeged?ref=hl), aztán már csak mélypontok jöttek. Május végén (26-án) kaptunk egy pályázati felhívást a budapesti Orosz kulturális Központtól, amiben az volt, hogy ideális körülmények között, tisztes "ösztöndíjjal" (akkor még annak gondoltuk, mára kiderült, hogy inkább fizetés, amiért cserébe komoly munkát várnak) lehet eltölteni 6-10 hónapot Moszkvában, az addig sohasem hallott Институт перспективных гуманитарных исследований и технологий (angolul:. Russian Institute for Advanced Study in Humanities and Technology, RIAS), ill. a Moszkvai Solohov Egyetem (???) szervezésében. Volt 2 napunk a pályázat összeállítására. Nem vettük nagyon komolyan, de azért dühített, amikor a beadási határidő után egy fél nappal még 2 hetet adtak a későn észbekapóknak. Aztán megnyugodtunk, mert azt gondoltuk, ez annak a jele, hogy kevesen jelentkeztek, esélyeink tehát a csillagos ég környékén.

Aztán csend... és megint csend... és megint... Az intézet oldalán (http://ipgit.mggu-sh.ru/) csak a pályázók egyre növekvő listája frissült. Megkezdtük az őszi félévet (feltűnően korán), így aztán eléggé rezignálódtam, amikor szeptember 20-a környékén felhívtak Moszkvából (na jó, először leginkább köpni-nyelni nem tudtam), és egy kedves férfihang angolul szeretett volna velem konzultálni arról, hogy  hurrá-hurrá, és tiszta szívből gratulál, és egyébként is, a program október elsején indul. Ja. Igazi lélekjelenléttel (Emberek, 20 éve meg sem szólaltam oroszul!!) rávettem R-t (mint később kiderült, ő az intézmény igazgatója), hogy talán inkább konzultáljunk oroszul az élet és a jövőm nagy kérdéseiről. Lehet, hogy nem voltam nagyon meggyőző, mert 2 nap múlva az Orosz Kulturális Központból hívtak (az igazgató, ki más?) hogy eldöntöttem-e már, hogy élek-e a soha meg nem ismétlődő lehetőséggel, mert Moszkvában epedve várják a választ. Miután itt is igent mondtam, beindult a rémálom. Öreg vagyok már én ahhoz, hogy ilyen szinten bizonytalan legyen körülöttem minden, ezért minden információt legalább 2 forrásból ellenőriztem (médiások, figyelem!), de egyre többször előfordult, hogy mindkét forrás mást mondott akár csak 2 nap elteltével is. Van néhány dolog, amivel máig sem jöttem tisztába, de mivel már itt vagyok, nem is akarok.

Ilyenek voltak: kapok egy levelet, hogy küldjem az útlevelem fénymásolatát, orvosi igazolást és a biztosítási kötvényt. Hogy mit? Az útlevél világos, időben elkészült. Az orvosi igazoláshoz leloptam  (ejnye-ejnye!) egy au-pair-szervező cég honlapjáról az ő angol nyelvű nyomtatványukat, remekül újraszerkesztettem a táblázatot, beleírtam mindent oroszul és magyarul, oszt irány a háziorvos. Kedves volt, és mivel 5 éve nem látott, gyorsan a jogosítványomat is megújította, és elhitte, hogy nincs semmi bajom. A biztonság kedvéért (meg azért, mert tudta, hogy 5 évig megint nem fogok a tájára nézni) csináltatott egy komplett vérképet (egészséges vagyok, mint a makk), az én kérésemre meg egy hasi uh-t, na, most már tudom, hogy tele vagyok epekővel, vesekövem viszont nincs. 

A biztosítás már bonyolultabb egy kicsit - hát, mert baromi drága, és hiába mondják, hogy majd visszafizetik, első nekifutásra (az én esetemben) 7 hónapra kifizetni 160-180 eFt-ot, nem feltétlenül az egyetemi fizetésekhez szabott akció. Így aztán nekiálltam kideríteni, hogy mi jár a magyarnak Oroszországban. Az egészségbiztosító 4 körben mondta azt elsőre, hogy semmi, de nem hittem el neki, mert épp az ő oldalán olvastam, hogy igenis. Rövidre zárom, komoly eszmecserét folytattam telefonon valami főjogászukkal, aki aztán utánanézett, és közölte, hogy

Telefonon történt megbeszélésünk alapján küldöm a jogszabályhelyet:

1963. évi 16. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában.

Nagyon azért nem nyugtatott meg, különösen mert rajtam és rajta kívül erről senki nem tud, különösen nem a magyar külögy és az orosz konzulátus. Ja, és már sem Magyar Népköztársaság, sem Szovjetunió nincs.

Engem viszont közben értesítettek Moszkvából, hogy újra el kellene küldenem a munkatervemet, az angol és orosz (két különböző) táblázat után még egy harmadik formátumban is, aztán lassanként az is kiderült, hogy ad1 - a háromhónapos ciklusok mindegyikében legalább 2 angol nyelvű tanulmányt le kell adni; ad2 - részt kell venni az összes miniszemináriumon, amit a résztvevőknek tartanak (ezt egyébként nagyon szívesen, de mit fogok kezdeni a mikrobiológussal és a mittomén milyen vegyésszel?); és ad3 - a Solohov Egyetem valamelyik tanszékén tartani kell egy spec.kollt. Viszont ha mindezt teljesíted, ideális körülményeket biztosítanak, szállással, napi háromszori étkezéssel és rendes fizetéssel (!!), ami az orosz átlagfizetésnek kb. a duplája.

Viszont vízumom, repülőjegyem még mindig nem volt.