Így aztán csütörtök este, mint aki jól végezte dolgát (hát jól végeztem, nem?) ültünk M-val a teraszon, sört ittunk, tortát ettünk, ő beszélt, én meg bólogattam. Egyébként is eléggé kell koncentrálnom, hogy értsem, amit beszél (nem, kivételesen nem a nyelvtudásom miatt rinyálok, legyen elég annyi, hogy még azt is jobban értem, amit angolul mond, pedig angolul aztán egyáltalán nem...), szóval, bólogattam nagyokat, de 10 perc múlva már elképzelésem sem volt róla, hogy mit mondott. Viszont úgy döntöttem, hogy pénteken semmit nem fogok csinálni, mert megérdemlem. Aztán úgy unatkoztam, hogy értékeltem egy csomó dolgozatot, meg felfedeztem, hogy a sky.fm-nek, amit rendszeresen hallgatok, rengeteg csatornája van, hosszan kísérleteztem, hogy megtaláljam a hangulatomhoz illő zenét.
Szombaton meg szeminárium. Ez egy egészen sajátos műfaj itt (nekünk, laureátoknak pl. kötelező a megjelenés, de multidiszciplinaritás ide vagy oda, ez alól felmentették most a természettudósokat), olyan, mint egy rendes otthoni egyetemi szeminárium, de sokkal komolyabban veszik. A szombatit pl. 3 intézmény rendezte (na, ez így nézett ki a meghívóban: "при партенрстве с ИНИОН РАН пройдет междисциплинарный научный семинар трех институтов МГГУ им. М.А. Шолохова - ИППСР, ИПГИТ, ИГТвСК" - nem tudom, honnan ez a hihetetlen vonzódás a rövidítések iránt) mindenesetre ott voltunk mi, az IPGIT, a majdanosok, akikről kiderült hogy egyrészt politológusok, másrészt szociológusok és informatikusok, meg egy mindezidáig ismeretlen cég, amelynek, ha a fejem tetejére állok sem tudom feloldani a rövidítését (a tudományos akadémia valamilyen tudásközpontja). Megint körbejártuk a Majdan-kutatást, ezúttal a vendégek kedvéért. Na és innentől látom igazán értelmét ezeknek a dolgoknak. Mint már a korábbi konferenciáknál is tapasztaltam, itt tényleg komolyan veszik a prezik utáni vitát, kb. kétszeres időben, udvariaskodás, üres szófosás nélküli, érdemi hozzászólások vannak. Persze, itt sem elkerülhetők a "miért nem oroszul"-típusú kérdésfelvetések. Szombaton pl. az ismeretlen nevű intézmény főtudósa bonyolódott bele abba kérdésbe, hogy miért csak angolszász műhelyekre hivatkoznak az elméleti alapvetésnél (később, néhány pohárka konyak után, gitározás előtt ki is tört belőle a szláv büszkeség, mondván, nincs semmi okuk nekik, orosz tudósoknak a szégyenkezésre, és nem kellene a Nyugatot folytonosan viszonyítási pontként kezelni, jöjjenek ők ide tanulni, mert van mit).
 |
| A házigazdák: R. és a komisszár |
 |
| A Majdan-kutatás matematikai megalapozása |
Utána, kellemes meglepetésként, buliztunk egyet, kaja volt, pia volt, zene volt, és mivel a fiatalok mindegyike úgy döntött, hogy kint marad Zavetiben, még a szaunát is felfűtötték. Míg a pasik párolódtak (elég sok üveg bort vittek be magukkal), mi a vendég főtudóssal körbejártuk a folyócskánk felduzzasztott, tavasított részét, aztán szaunáztunk és lelkesen hallgattuk a klasszikus gitározást tanuló figura rögtönzött koncertjét. Jó volt.
 |
| Ezt bírták nekünk hagyni a pasik a szaunában |
Vasárnap pedig D-vel indultunk bringatúrára. Van kb. 6-7 km-re az erdőben egy víztározó, azt céloztuk be. D. persze azt mondta, hogy nem több 5 km-nél, de még az is sok lett volna azokon az ösvényeken: fenyőerdő, kidőlt fákkal, combnyi gyökerekkel, vízmosásokkal, itt-ott, ahol kicsit kiszélesedett, terepjárókkal szétbarmolva, szóval, az Isten is arra teremtette, hogy a férfivázas, férfinyerges bringán hosszú túrákat tegyünk benne. De azért nem bántam, mindenért kárpótolt a tó, térdig bele is merészkedtem. Csönd, nyugalom béke, csodaszép volt - még egy vízisiklót is láttunk, 30 centire a lábamtól bírt elsiklani, nagyon megijedtem tőle, a franc sem tudja, hogy milyen vadak honosak itt a környéken, D. szerint pl. farkasok egészen biztosan vannak. Ilyen erővel akár vipera is lehetett volna.
És tényleg kell, hogy feltöltődjön időnként az ember. Két napja úgy dolgozom, mint a kisangyal. És élvezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése