A szülinapom környékén minden évben meg szoktam betegedni, az ugye február, most meg már április van, tehát pont ennyire vagyunk lemaradva az évszakokban is - otthon olyankor rúgja az utolsókat a tél (általában), itt meg most, csak úgy mondom, még ma reggel is szakadt a hó, az elsejei 20 cm meg úgy van az utakon, mintha azóta nem telt volna el 3 nap. Gyűlölöm a telet! És ha valaki még egyszer azt mondja, hogy ez milyen gyönyörű, azt Szibériába küldöm havat nézni (egyébként pedig tényleg nagyon szép, de nem áprilisban...). Tudom persze, hogy miért stresszelek ennyire a hótól: akinek volt 18 éves trabantja, a hátsó ülésen 3 gyerekkel, egy nem feltétlenül a technikai érzékéről híres férjjel és azzal a beivódott szokással, hogy karácsonyra márpedig hazamegyünk Keszthelyre, ha esetleg hó helyett cigánygyerekek potyognak is az égből, az sejti, miről beszélek. Volt olyan útunk, amit végigbőgtem, miközben korcsolyáztunk a tükörradiál gumiinkkal (ezt a terminust a tökéletesen leharcolt nyári gumikra <azt sem tudtuk még, hogy van olyan, hogy téli gumi> szoktuk alkalmazni) Kiskunhalas és Szeged között, mert nem volt még autópálya... meg olyan is, hogy Bogláron megálltam egy gumisnál és vettem egy garnitúra új gumit, mert nem mertem továbbmenni... meg egyszer Paks felé a szó szoros értelmében hófalak között zötyögtünk egy sávban, esély nem volt rá, hogy kiálljunk, történhetett volna bármi is. Szóval, a lelkem legmélyéig tavaszimádó vagyok. Egyébként pedig megtanítottam itt a kollégáknak a kinyúlt, mint a gyalogbékát és a cigánygyerekek potyognakot, természetesen tükörfordítással, előbbit leginkább L. élvezte, aki zseniálisan prezentálta is mindjárt a dolgot - akkorát taknyolt, hogy ketten alig bírtuk felszedni a földről.
Akinek még nem elég a hó, annak elmondom, hogy Hetével kipróbáltam, hogy milyen lesz, amikor majd megyek haza és éjjel 3-ra kell kiérnem Vnukovóra, vagyis 1/2 1-re, mert azután megszűnik a tömegközlekedés, a taxi meg nem igazán fér bele a költségvetésembe. Szóval, elindultunk az utolsóelőtti elektricskával (22.18), a metrók még jártak, de az aeróexpressz 0.00-kor bírt utoljára elindulni, szóval, 1/2 1-től 3-ig együtt, aztán 6-ig (!) egyedül éltem a repülőtér életét és megint határozottan tomhenkszes érzéseim voltak. Közben elvesztettem a sapkámat, így a már alapból kemény megfázásom reggelre tragikusba fordult. Hogy érezzétek a súlyát: tegnap reggelinél azt mondta Z, a szomszédom, hogy ő akkor most elmegy a gyógyszertárba, mert rettenetesen nézek ki, és egyébként is, egész éjjel nem aludt a köhögésemtől. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a gondoskodás vagy az aludnivágyás volt-e az alapmotívuma.
Viszont nagyon jó volt az elmúlt hét. Minden megmutattam, amit én már láttam, sőt, Lenint is megnéztük, a Megváltó Krisztus Székesegyházat is, belülről, Szergijev Poszádon bejutottunk a nagy templomba és egy kicsibe is (utóbbiban nem fotózhattunk, mert nagyon csúnyán nézett ránk a néni),
sőt, a Vaszilij Blázsennij templomot is láttam belülről. Utóbbi egy kicsit ellentmondásos volt, mert elvből nem fizetek azért, hogy beléphessek egy templomba. Kanadai, gyakorló és hívő katolikus nagybátyám azt mondta, hogy őt senki nem kényszerítheti, hogy pénzt fizessen azért, hogy gyakorolja a vallását - nagyon kiakadt a Mátyás templomon, a szegedi dómon és a pécsi székesegyházon, egyikbe sem volt hajlandó bemenni - és én mélyen egyetértettem vele. A Vaszilij Blazsennij pénztáránál viszont azt mondták, hogy ez nem templom, hanem múzeum - és akkor itt a következő dilemma: akarok-e múzeumba menni. Akartam és nem bántam meg.
A férfikórus pl. kifejezetten jól hangzott, és csak egy kicsit zavart a reklámjellege az előadásnak, a kb. 3 perces műsor után ugyanis - pont mind az elektricskán a mozgóárusok - árulni kezdték a cd-iket.
A dolgok viszont egyre jobban kezdenek besűrűsödni, és a működésüket egyre kevésvé értem. Április 1-jén pl. kaptunk egy levelet (tisztelt díjazottak...), ahol is az egyetem mittoménmilyen intézete (ahol a szociológusok is vannak) értesít bennünket, hogy összeállították a Politikai Klub programját, L. pl. 3-án tart egy előadást egy olyan témából, amivel 20 évvel ezelőtt foglalkozott utoljára, Z. megy 10-én A nyelv hatalma - a hatalom nyelve címmel (ja, elfelejtettem mondani, hogy leadtam A név hatalma - a hatalom nevei c. tamulmányomat), én meg szépen be voltam osztva április 17-éra egy Irodalom és politika c. előadással. És a többiek is szépen sorban. Na, többszörös egyeztetéseket követően most ott tartunk, hogy mindösszesen hárman maradtunk benne a programban, L. nem mondta le, de kihagyták, a többiek lemondták, mi hárman pedig nem azon a címen és nem akkor tartjuk az előadásunkat. De egyébként minden rendben.
Viszont április 28-án gyűlnek a szociológusok az ukrán témával, és én is benne vagyok a programban:
14.00 - 16.00 - Обсуждение статьи "Евромайдан 3" (название условное), запланировано участие представителей СМИ
Akinek még nem elég a hó, annak elmondom, hogy Hetével kipróbáltam, hogy milyen lesz, amikor majd megyek haza és éjjel 3-ra kell kiérnem Vnukovóra, vagyis 1/2 1-re, mert azután megszűnik a tömegközlekedés, a taxi meg nem igazán fér bele a költségvetésembe. Szóval, elindultunk az utolsóelőtti elektricskával (22.18), a metrók még jártak, de az aeróexpressz 0.00-kor bírt utoljára elindulni, szóval, 1/2 1-től 3-ig együtt, aztán 6-ig (!) egyedül éltem a repülőtér életét és megint határozottan tomhenkszes érzéseim voltak. Közben elvesztettem a sapkámat, így a már alapból kemény megfázásom reggelre tragikusba fordult. Hogy érezzétek a súlyát: tegnap reggelinél azt mondta Z, a szomszédom, hogy ő akkor most elmegy a gyógyszertárba, mert rettenetesen nézek ki, és egyébként is, egész éjjel nem aludt a köhögésemtől. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy a gondoskodás vagy az aludnivágyás volt-e az alapmotívuma.
Viszont nagyon jó volt az elmúlt hét. Minden megmutattam, amit én már láttam, sőt, Lenint is megnéztük, a Megváltó Krisztus Székesegyházat is, belülről, Szergijev Poszádon bejutottunk a nagy templomba és egy kicsibe is (utóbbiban nem fotózhattunk, mert nagyon csúnyán nézett ránk a néni),
sőt, a Vaszilij Blázsennij templomot is láttam belülről. Utóbbi egy kicsit ellentmondásos volt, mert elvből nem fizetek azért, hogy beléphessek egy templomba. Kanadai, gyakorló és hívő katolikus nagybátyám azt mondta, hogy őt senki nem kényszerítheti, hogy pénzt fizessen azért, hogy gyakorolja a vallását - nagyon kiakadt a Mátyás templomon, a szegedi dómon és a pécsi székesegyházon, egyikbe sem volt hajlandó bemenni - és én mélyen egyetértettem vele. A Vaszilij Blazsennij pénztáránál viszont azt mondták, hogy ez nem templom, hanem múzeum - és akkor itt a következő dilemma: akarok-e múzeumba menni. Akartam és nem bántam meg.
A férfikórus pl. kifejezetten jól hangzott, és csak egy kicsit zavart a reklámjellege az előadásnak, a kb. 3 perces műsor után ugyanis - pont mind az elektricskán a mozgóárusok - árulni kezdték a cd-iket.
A dolgok viszont egyre jobban kezdenek besűrűsödni, és a működésüket egyre kevésvé értem. Április 1-jén pl. kaptunk egy levelet (tisztelt díjazottak...), ahol is az egyetem mittoménmilyen intézete (ahol a szociológusok is vannak) értesít bennünket, hogy összeállították a Politikai Klub programját, L. pl. 3-án tart egy előadást egy olyan témából, amivel 20 évvel ezelőtt foglalkozott utoljára, Z. megy 10-én A nyelv hatalma - a hatalom nyelve címmel (ja, elfelejtettem mondani, hogy leadtam A név hatalma - a hatalom nevei c. tamulmányomat), én meg szépen be voltam osztva április 17-éra egy Irodalom és politika c. előadással. És a többiek is szépen sorban. Na, többszörös egyeztetéseket követően most ott tartunk, hogy mindösszesen hárman maradtunk benne a programban, L. nem mondta le, de kihagyták, a többiek lemondták, mi hárman pedig nem azon a címen és nem akkor tartjuk az előadásunkat. De egyébként minden rendben.
Viszont április 28-án gyűlnek a szociológusok az ukrán témával, és én is benne vagyok a programban:
14.00 - 16.00 - Обсуждение статьи "Евромайдан 3" (название условное), запланировано участие представителей СМИ
16.00 - 16.30 - Кофе-брейк
16.30 - 18.30 - Встреча с док. Е. Сирмаи (Венгрия): Киберметрика высказываний венгров о "Евромайдане"
16.30 - 18.30 - Встреча с док. Е. Сирмаи (Венгрия): Киберметрика высказываний венгров о "Евромайдане"
Vagyis, hogy a kávészünetet követően találkozó Dr. Szirmai Évával (Magyarország): A magyarok Euromajdannal kapcsolatos megnyilatkozásainak cybermetrikája... Aha. Miután megállapodtunk, hogy én majd jól beleszállok a programba (jövő időben!), és megbeszéljük, hogyan lehetne a magyar közösségi oldalakat is belevonni a vizsgálódásba. Akkor most van 2 hetem, hogy kitaláljam.
És közben a szakdolgozatok és az utazás haza dolgozni - jut eszembe, visszaadták az irataimat, sőt, azt mondták, már a vízumom is készen van, de csak 10-én fogják beragasztani. És mivel nem bízom a külügyi osztályban (általában az adminisztrációban), kíváncsian várom, hogy kiengednek-e 14-én Vnukovóról, sőt, hogy visszaengednek-e 25-én. Az élet pedig szép, vasárnap választunk (!!!!), és addigra már tavasz lesz. Mert lesznie kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése